Lehet, hogy kezdek immunissá válni Abszurdisztán csodáival szemben? Mindenesetre a felnőttképzési törvény megváltoztatásakor, még tavaly, erősen gondolkodtam rajta, hogy mi legyen, és mivel volt már jó sok élmény az önagyonadminisztrálásról, eleinte azon agyaltam, hogy kerülhetem el a mindenféle képzésem bejelentését, vagy a szolgáltatásaim átalakítását. Aztán annyian sírdogáltak miatta, mármint a bejelentési kötelezettség miatt, gondoltam, egye fene, kipróbálom. Hátha nektek segít, leírom, mit kell csinálnod. És frissíteni fogom, a hírekkel, hogy mi mennyi idő alatt lett meg.
Több mindennel is foglalkozom, de leginkább emberekkel. Beszélgetek, oktatok, támogatok, ötletelek, infokat közvetítek. Szóval személyes segítő szolgáltatásokat nyújtok, ez közös mindegyikben. Temperamentumom okán is őrült fontosnak tartom a szeretetteljes öleléseket, a kézfogás fontos gesztus és sokat elárul nekem. Sokáig tartottam magam ahhoz, hogy nem tanítok online, hogy látnom kell élőben a másikat.
De a világ elrohant mellettem. Tavasz óta sok mindent próbáltam. Megtapasztaltam, hogy sokkal, összehasonlíthatatlanul fárasztóbb egy beszélgetés videochaten, ha ráhangolódni próbálok a beszélgetőpartneremre. Tényleg sokkal fárasztóbb odafigyelni, jól reagálni. De nem megoldhatatlan. A másik félnek sem.
Ahogyan az sem, hogy azt a rohadék maszkot felvegyem, amit orvosok, védőnők, építőipari munkások, katasztrófavédők, kutatók sok-sok éve megtapasztalva képesek viselni, akár napi sok, 8-10-12 órán át. És nem, nem ájulnak el tőle és nem okoz maradandó károsodást a felgyülemlő szénmonoxid (sic!).
Ma reggel annyira dühös lettem, amikor megláttam a kormányzati vírustájékoztató oldalon a sikerpropagandát a hazai gazdaság csodálatos teljesítményéről, hogy dühömben befejeztem a régi papírok és könyvek selejtezését, pedig azt már nem is tudom, mióta halogattam.
Régóta lógott a levegőben, most végre rá is vettem magam hogy írjak az egyik olyan témáról, ami az önazonosságom egy fontos elemét képezi: csináld magad! Véleményem szerint ez az egész DIY (do it yourself) mizéria nem egy trend, nem is egy hobbi. Ez egy életforma.
Függőszék. És még sok egyéb más…
Visszatérő jelenség, hogy az életterembe belépve az engem még kevésbé ismerő emberkék rákérdeznek bizonyos dolgokra: honnan van?
Azt hiszem, valamennyire ismerem magam. Mondjuk hogy elég jól, pont elég jól ahhoz, hogy barátságban legyek magammal. Meg emiatt másokkal is, de ez egy másik téma. És azt is tudom, hogy a változások nem egyik napról a másikra történnek. Illetve de. Szóval folyamatok, de amikor megérnek, van olyan, hogy kimondom: MOST. Jó, ez a fejemben sokkal jobban hangzott! 🙂 De annyira nem bonyolult, elmagyarázom.
legyunkjol.wordpress.com 