Mikor nyitunk már? Ez a jó kér(d)és?

2019-ben kezdtem rátalálni arra, hogyan tudok egy szívemnek-lelkemnek-vágyaimnak megfelelő, profitábilis új vállalkozást indítani. Az üzleti modell egyszerű volt és működőképesnek ígérkezett, sőt, annak bizonyult: helyi közösség számára találkozási felületet, bérelhető iroda, tárgyaló, nagy terem kiadása programokkal, szolgáltatásokkal. Voltak komoly buktatók, kiderült, hogy akikkel együtt indultunk volna, nagyon másképpen látják a tennivalóinkat, ezért szétváltunk. Őszre, a nyitásra kevesebben maradtunk, és jóval nagyobb összeget kellett befektetnem a megtakarításaimból, mint szerettem volna, de beindultunk. Gyorsan népszerűek lettünk, a hely, a szolgáltatásaink, a vállalkozótársaim. 2020-at úgy indítottuk, hogy rengetegen érdeklődtek, egymásnak adták a hírünket. Már láttuk, hogy bár komoly havi költségeket jelent a fenntartás (500.000+) de a bevételeink is gyorsan nőttek. Pár hónap alatt elértük a profit-termelés határára. Aztán márciusban bezártak az iskolák és szinte minden bezárt.
Elég logikus lenne, ha a „szűnjön már meg minden korlátozás” és „végre dolgozni akarunk” (mint a vendéglátósok/szállásadók mantrázzák) híve lennék, ugye? Miért nem vagyok az, sőt, miért tartom társadalomrombolónak ezt az álláspontot?

Teremts biztonságot! – Korona-járvány 7.

Gyerekkori nyári emlékeim egyik visszatérő képe, ahogy a legfeljebb 70-80-nal „száguldó” autónk hátsó ülésén eldőlve álomba süppedek. Van, aki számára ma is elfogadható, hogy a gyereke így utazzon, nekem már nem, bármilyen szép emlékeket idéz is ez. Én sose engedtem, amíg pici volt a fiam, gyerekülés, majd később biztonsági öv nélkül utazni. Mert a konteo-gyanús rémtörténetek ellenére az autós biztonsági tesztek mind-mind azt igazolják, hogy a biztonsági öv véd. Ahogyan a védőoltások is. Igen, a vakcinák, amire most annyira vár az egész világ, a koronavírus kapcsán. Elgondolkodtatott: most, amikor a legnagyobb lelki megterhelést, akár akarjuk, akár nem, akár tudunk róla, akár nem, akár felismerjük, akár nem, a bizonytalanság okozza, hogyan teremtsünk legalább magunknak és szeretteinknek biztonságot? Tehetünk-e bármit azért, hogy nagyobb biztonságban érezzük magunkat, még inkább, hogy nagyobb biztonságban legyünk?

Virtuáliskola -Koronajárvány 3.

Rengeteg online felületet és eszközt használtam, használtunk eddig is képzéseink, programjaink során. Imádom a kütyüket és a digitális segédeszközöket, jópofa programokat, és én is élvezettel tanulok mindig újat. Egyáltalán nem bonyolult, aki egy e-mailt meg tud írni, az hozzám hasonlóan bármikor össze tud rakni egy ilyen honlapot, mint ez, amit itt olvasol.
De a frontális oktatásra (tehát a tanár kiáll és előadja a tananyagot, a gyerekek lemásolják és megtanulják) optimalizált közoktatásunknak egy óriási halálugrás, ami most történik. Nagyszerű lehetőség újrakitalálni azt, szuper, hogy nem kell kötelezően ugyanúgy csinálni mindent, de ez a sokféleség most az oktatás legfontosabb szereplőit, sőt főszereplőinek szempontjait nem vesz figyelembe: az érintett családokét és a gyerekekét.

Az elmúlt két napban olyan barátaimmal, tanítványaimmal, szüleikkel cseteltem, skype-oltam, telefonáltam, leveleztem, akikre rászakadt a közös családi otthonlét, a mostani összes bizonytalansággal és kialakulatlansággal. Még a jobb helyzetű családoknál sincs annyi laptop, számítógép, néhol a telefonokat beszámítva sincs elég tecnikai eszköz, hogy mindenki egyidejűleg tudjon dolgozni, tanulni. Sok-sok megoldandó kérdés, nehézség, növekvő feszültségek, eszközhiány, és az iskolák újfajta rugalmatlansága eziránt, a digitális megoldások kipróbálásának bűvöletébe kábultan.

Ezért a legfontosabbnak azt láttam, hogy indítsunk olyan online támogató tereket, ahol a megoldásokra koncentrálunk. Egymás segítésére, megoldásaink közösségi megosztására. Nem, nem a technikaiaké, mert most mindenki ezzel foglalkozik, miközben alapvetőbbek is vannak. Akinek nincs pénze, miből fog megélni, aki nem tudott, vagy helyhiány miatt nem tud felhalmozni élelmiszereket, az hogy vásárol, pláne kisgyerekekkel, hogy oldják meg a családok, hogy valaki főzzön, miközben teljes munkaidőben kéne dolgozniuk, még a szerencsés, otthon dolgozó szülőknek, de közben a gyerekeknek tanulni. Online. Vannak már egyesek és igazolatlan hiányzások… Ami egy totál intoleráns működésmódot jelez. Egyik napról a másikra állj át, fiam, nem érdekel, hogy csinálod, nem érdekel, van-e tableted, nem érdekel, apád-anyád azon dolgozik-e…

Szóval ezt is próbáljuk enyhíteni.

Létrehoztuk a Virtuáliskolát.

Tájékozódj! Korona-járvány 2.

Szóval, az első bejegyzésben már tisztáztuk: ne menj közel másokhoz, hogy ne fertőzz véletlenül se, hiszen elképzelhető, hogy lehetsz vírushordozó tünetek nélkül is. Ez egy elég nagy különbség a „szokásos” influenzához vagy náthához képest. Azt hallottam már gyerekként is, hogy ha már nem vagyok lázas akkor mehetek suliba, mert már tuti nem fertőzök.

No, hát mint annyi sok minden, ez is borulni látszik. Bár felmerült, hogy teljesen tünetmentes emberek, gyerekek is fertőzhetnek, de a Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ, az ECDC szerint ez nem megalapozott. Nem tudjuk még biztosan. De ilyen helyzetekben a túlzott óvatosság bölcsebb, mint a veszélyek semmibe vétele. Az viszont tény, hogy a lappangási idő 5-6 naptól akár két hétig is elhúzódhat. Ezért aztán valahogy nagyon másképpen muszáj erről a járványról gondolkodnunk, mint eddig. Sokkal felelősebben. Tájékozottabban. Ami nem is olyan egyszerű. Segítek.

Kamaszmegőrző

UPDATE! Virtuális térben is tudunk segíteni!

Felsőtagozaton a gyerekekre őrült mennyiségű tanulnivaló, házifeladat szakad, meg még a középiskolai felvételire készülés. Leterheltek, sok az órájuk, és az elvégzendő házik, megtanulandók mennyisége kezelhetetlennek tűnik legtöbbször. Az iskola után fáradtak, erejük se nagyon van. És jönnek az edzések, különórák. Ezek széttördelik a napjukat, őrült nehéz megoldani az időbeosztást, logisztikát.

Hogy lehetne ezt jól megoldani?

•