Mi kell ahhoz, hogy tanulj?

Eszedbe jutott már, hogy miért pont azokat a dolgokat tanulod meg gyorsan, könnyen, szívesen, amiket?

Persze, értem én. Ez érdekel.

Rendben. De hogy működik ez?

Miért lehetsz te beoltva matematika-értés ellen, az unokatesód meg egyetemen tanítja? Sokadik nyelv tanulását kezded, simán megszólalsz az eddigiek bármelyikén, de valahogy mindig van fontosabb, mint az autóvezetés vizsga vagy inkább a bringázást választod, az úgyis környezetbarátabb, csak ne kelljen elsősegély nyújtást tanulnod?

Tanuljunk hogy jól legyünk!

Van néhány barátom, akiknek rengeteg mindenféle papírja van. Diplomák, tanusítványok, nyelvvizsgák. Nekem, ha a „rendes” papírjaimat nézzük, nem sok van. Két mesterdiploma a mellettük letett középfokú nyelvvizsga, ja meg az ezeket megelőző érettségi. És talán három kurzus elvégzését igazoló papíros. Ennyi. Szóval én nem tanulok és nem tudok szinte semmit?

Ha ismersz, és találkoztál már velem, talán nem ez az első gondolatod velem kapcsolatban. Bár lehet, én nem bánom. Magamra igenis örök tanulóként tekintek. De nem nagyon izgatnak a formális képzések, még annyira sem a szakértői jegyzékek. Nem csinálok olyasmiket, amikhez kell a papiros vagy a feljogosítottság. Ezt a részét hát letudtuk. (Bár talán fontos lehet számodra, ha papírkórságos hazánkban élő szülő vagy, mert beakadhatott esetleg, hogy mennyit számít a végzettség, a „jó” iskola, és hasonlók. Igen, a jó tanulási élmények, lehetőségek és kapcsolatok rengeteget. De melyik jó iskola? Hm… De most nem erről szeretnék írni, megtettem-megteszem máshol.)

Nézzük akkor, hogy is vagyunk a tanulással. Az új dolgok megismerésével. Megértésével. Még inkább ezek használatával. Mert ez olyan nyilvánvaló és mindennapos, mint a lélelgzés, de valahogy mégsem mindig látjuk így.