Számot vetek

Igen. Olyan, mintha ez az egész évem erről szólna. Rengeteg helyzet, amit ki, át és újra kell értékelnem. Néha fáj, van, hogy újra és újra ugyanarra jutok, amit most már nem hagyhatok figyelmen kívül. Több mint 50 évet megélve életem tudatos időszakában sok tanulságot hordoz, és szerencsére, nagyon fontos, általam pozitívnak megélt tapasztalatra építve tudom újraindítani, vagy csak megerősíteni, amit szükségesnek érzek.

Ehhez idő kell. A nyár erre csodálatos lehetőségeket kínál. Amit idén ki is használtam. Úgy érzem, jól. Átgondoltam, milyen magokat érdemes még elszórnom a kertben, és a nyarat a feltöltődés mellett arra szántam, hogy újraalapozzak pár dolgot.

3P PánikPrevenciós Program középiskolai felvételihez

Újra is újra ugyanaz történik, minden évben… Kétségbeesett szülők írnak rám ilyentájt, hogy mégsem vették fel a gyereket egyetlen középiskolába sem, pedig jó tanuló… De ez nem a jótanulóságról szól, és könnyedén kivédhető… Hogy ezt neked senki nem magyarázta el, mert a szülők vagy pánikolnak, vagy legyintenek az egész felvételisdire? Hát ja…

Vagy te is szeretsz pánikba esni, vakrepülni és a gyerekedet elbizonytalanítani?

Nyilván nem, és mi mindenben segítünk, hogy ne legyen a középiskolába készülés szenvedés, családi csatatér és kimeríthetetlen kudarcforrás. Idén minden gyereket, akinek a családját segítettem ebben a folyamatban, oda vettek fel, ahova menni szeretett volna. Nem, nem kivételes zsenik. Nem, nem mázlisták: hanem bíztak a közösen kidolgozott tervünkben.

És kivétel nélkül mindenkinél működött. Mert nem egyentervek. Mindenkié testreszabott volt.

Te is szeretnél inkább viharkabátban állni a (vér)zivataros időkben (bocsi), kezedben egy megbízható és kivitelezhető tervvel, vakrepülés helyett?

Sikertörténetek és kudarcok – a kistesó

Elképesztően sok szívmelengető élményem van a kamaszokkal és a családjaikkal való munkám során.

Igen, a családjaikkal is dolgozom. Nem matekot tanítok, hanem a gyerekeket fejlesztem és a családjukat támogatom. Hogyan másképpen jutnánk előbbre egy kamasszal? Ha nem tudjuk illeszteni az elvárásainkat, eleve kudarcra ítéltettünk. És ha éppen abban tudunk segíteni nekik, amiben magukra maradtak, akkor csodák történnek. Sok. Naponta. Bár néha rettenetesen kimerítő, de ez tölt újra. Mesélek párat, jó?

Középiskolai felvételire felkészítő szülőknek, mert talán nektek kell igazán!

Igen, mert úgy látjuk, sokkal inkább nektek kell előbb, csak aztán a gyerekeknek…
Tegnap pont egy olyan ismerőssel beszélgettem, akinek huszonéves a legnagyobb gyereke. Azt mondja, nem foglalkozott akkor az ő középiskolai felvételijével, de a kisebb gyerekeivel vért izzad mostanában. Én is megerősíthetem ezt. Amikor jó pár éve elkezdtem újra kamaszokkal dolgozni, és középiskolai felvételire felkészíteni a családjaikat, a szüleiket, ja és persze, őket is (igen, ebben a sorrendben!) akkor döbbentem rá erre. Nagyon kotorászni kellett az emlékeimben a saját gyerekem 2011-es felvételizéséről. Mert számunkra ez csupán egy adminisztratív lépés volt. Bár emlékszem, elvittem a suliba megírni, mert amilyen szétszórt volt, láttam rá esélyt, hogy nem ér oda időben.
De ennyi.
Most sok minden tényleg másképpen van.
De kell-e, lehet-e, érdemes-e ilyen lazán venni ma is, vagy szól tényleg érdemi érv amellett, hogy készüljetek rá, külső segítséggel? Ha igen, akkor milyen lehet a jó segítség? Mi mit tartunk jónak, mit ajánlunk, és miért? Mi hogyan csináljuk, és miért pont úgy?

Agylovag küldetés indul!

Veled is előfordult már, hogy olvasod, olvasod, olvasod a tankönyv szövegét, a ceruzád végét egy hód sem trancsírozhatta volna jobban szét, de még mindig fogalmad sincs, miről van szó?

Andrissal folyton. Utálta ezt, bár legalább most nem a körmét rágta.

Nagyot sóhajtott, és újrakezdte:

Szülőtámogató beszélgetések – Velünk lehet!

Kértétek, megcsináljuk 🙂

Jöhettek élőben és becsatlakozhattok akár online is.

Egyelőre próbaüzem csak áprilisban!

Lenyom minket a mesterséges intelligencia?

Gyakran találkozom olyan szülőkkel, akik teljesen korlátozzák a kamaszaik internethasználatát, vagy akár megfosztják őket a mobiltelefonjuktól. És persze, látom a gyerekeken, hogy sokat van a kezükben a mobiljuk. De valahogy az az érzésem, hogy a nagyon is érthető szülői aggodalom és bizonytalanság olyan megoldásokat szül, amivel a sokkal többet ártunk, mint használunk. A korlátozásokkal csak a családi közhangulatot tesszük tönkre, a gyerekkel való kapcsolatunkat, a gyerek tanulási motivációit is romboljuk, miközben nem értjük, miért is olyan nehéz neki a tanulás és a gondolkodás.

Andrea de Santis fotója. Forrás: unsplash.com

Sőt, megkockáztatom: sose gondoltunk bele, hogyan tesszük ezzel a jelen és a jövő analfabétájává a gyerekünket, merő jó szándékból.

Hogy érthető legyen a mondandóm, kezdjük onnan, hogy mennyit értesz a digitális, hálózatosodott világból? Nem szégyen, döbbenetes válaszokat szoktam kapni nagyon okos, nagyon képzett emberektől is.

Csak arra kérlek, gondold át ezt!

Mert a mai gyerekek nem olvasnak…!?

VENDÉGPOSZT: Egri Krisztina írása

Te is hallod, látod, olvasod ezt? Esetleg mondod is?

Én, mondjuk, rosszul vagyok, ha „ezek a mai fiatalok …” kezdetű mondatokat hallom. Saját gyerekkoromat idézi, hogy mennyi mindent nem csináltunk, beeezzzzeg a …. Na, ezért hagyom ki ezeket a köröket.

De az eredeti felvetéshez visszatérve, tényleg nem olvasnak a gyerekek? Lehet-e létezni a mai világban olvasás nélkül?

Mindenből jó, csak a matekot nem érti!?

Naponta hallom, és igyekszem elengedni a fülem mellett. Mert ha nem teszem, elkeseredett kifakadást zúdítok a gyanútlan szülőre. Ennél már csak akkor próbálom jobban bezárni a fülem, amikor azt hallom, hogy örökölte a gyerek a matekkal szembeni immunitását. Hát ja, ha létezik a matekozásért felelős génkombináció, az hétszentség hogy másra is hatással van. De én tudom, hogy nincs ilyen. Másról van szó. Aminek sokkal több köze van az iskoláink gondolkodási készségek fejlesztése terén mutatkozó brutális hiányosságaihoz és az átfogó, valóságközpontú tanulási keretek nemlétéhez.

Másképpen: a valóban gondolkodó gyerekek inkább talán a matektanárt utálják vagy tanáraik, szüleik félrevezetésének áldozatai. Akik szerint ha eleget gyakorol, akkor tudni fogja a matematikát, és erre születni kell. Szerintem, szerintünk másról van szó.

Hogy érzed, változtál a közös programunk hatására?

Jövő héten indulnak a 4 alkalmas délutáni kicsoportos programjaink.

Márciusban 5.- 6.- és 7.-esek agyát kezdjük megmozgatni.

Áprilisban leendő és kezdő középiskolásoknak (8. és 9.-esek) segítünk önállóan gondolkolkodó és tanuló ifjoncokk válni.

Májusban segítünk felmérni, hogy a jövőre felvételiző 6.-osok és 8.-osok, akik most ugye 5. és 7.-esek, vajon hol tartanak és bátorítjuk kicsit őket.

És a tanév végén, a nyári szünet első hetében rögtön egy újabb világmegváltós kalandtáborba várjuk azokat, akik mernek, vagy szeretnének bátrabban gondolkodni.

Igen, a kamaszok utálják az iskolai tanulást, és mi tudjuk, hogy igazuk van. Ezért most megmutatunk pár választ tőlük, amiket a programjaink után, névtelenül, online kérdőívünket magányukban kitöltve kaptunk. Nem az egész értékelést, azt majd picit később.

Most csak arról, tapasztaltak-e a közös élményeink hatására magukon változást – mindannyian igennel feleltek – és pontosan mit.

Mutatjuk.